2014. július 18., péntek

2. Rész

Jó olvasást! 
-A.

A madarak csicsergésére kelni fantasztikus. Semmi rohanás, semmi ébresztő. Csak a lágyan simogató napsütés és a szombat délelőtti hangulat. Már a lépcsőn éreztem anya világhírű palacsintájának illatát.
-Jó reggelt. – köszöntött két palacsintadobálás közben.
-Szia. – mondtam miközben a tányéromra pakoltam két lekvárosat. Leültem, majd anya elém tolt egy bögre kakaót.
-Az este átgondoltam a dolgokat. – kezdte – Tényleg jó programnak hangzik, de arra kérlek, hogy ne csináljatok semmi olyat amit később megbánnál. Tehát okosan viselkedni és akkor megengedem, de meg kell ígérned.
-Köszönöm köszönöm köszönöm, - ugrottam anya nyakába, majd azonnal felrohantam a szobámba és tárcsáztam legjobb barátnőmet.
-Dia képzeld megengedték! – kiabáltam amikor hallottam, hogy felvette.
-Képzeld nekem is, ááááá! – mondta, mire mindketten ugrálni kezdtünk.
- Na de leteszlek, mert még felhívom Valery-t is. – mondtam, majd kinyomtam a telefont. És tárcsáztam a következőt.  
-Igeeeeeen! – vette fel Val, mire én is bele sikítottam a vonalba.
-Amúgy mikor kell leadni a papírokat? – kérdezte.
-Holnap délután.
-Megyünk együtt?
-Alap. – mondtam, majd elköszöntünk és ledőltem az ágyamra olvasni. Egész nap olvastam és sorozatot néztem. Másnap reggel már nagyon be voltam zsongva. Elvittem a kutyámat, Suzy-t sétálni. Megebédeltem, összeraktam a papírokat amiket el kellett vinni, majd tárcsáztam Val-t, hogy hamarosan ott vagyok a házuknál és indulhatunk.
-Na készen vagy? – kérdeztem, amikor odaértem.
-Neked is szia. – mondta miközben össze-vissza forgolódott. Val komolyan nem tudom mit keresett, de megfogott egy virágot, kiemelte a cserépből, és benézett alá.
-Te. – mutattam rá. – komolyan megnéztél valamit a virág alatt? Na jó hagyjuk.
-Diaaaa! – kiáltott fel amikor a hátam mögé nézett, ahol éppen barátnőnk, Diana lépett be a kapun.
-Jössz velünk cserediákot szerezni? – kérdezte Valery, Diától.
-Mintha kajáról beszélne. – nézett rám Dia mire egyetértően bólintottam. Körülbelül 10 perc múlva kiderült, hogy Val a kulcsát kereste.
- Menjünk már! Elfognunk késni. – siettettem a csapatunkat. A suliba mi voltunk az utolsók, legalábbis azt hittük. De amikor mentünk ki, Daisy és Cathrine lépett be a kapun.
- Sziasztok, ha a lapot akarjátok leadni, siessetek, mert Mr. Thompson már készült hazamenni. – mondta Dia.
- Ja és holnap délelőtt kell bejönni a suliba. Akkor érkeznek a diákok. – tettem hozzá.
- Rendben köszi. – mosolygott Cath, majd elindultak. Hazafelé menet majd meg fagytunk. Floridában nem szokott ilyen hideg lenni, és még hó is, meg jég…kész fantasy film.
- Amikor hazaértem átnéztem még pár lapot, hogy milyen programra lehet menni a cserediákkal, de egyik sem fogott meg igazán. Este olvastam egy kicsit, majd elmentem aludni.

*Your hand fits in mine like it's made just for me * - hallottam meg reggel, majd kinyomtam az ébresztőt. Amikor teljesen útra kész voltam, átbotorkáltam Diához, bevártuk Reby-t és Valery-t a buszmegállóba. A sulihoz elég hosszú út vezet, és a busz nem közlekedett az útviszonyok miatt, ezért csak a lábunkra hagyatkozhattunk. Amikor már majdnem odaértünk a sulihoz egy hatalmas hókupac torlaszolta el az utunkat. Dia átlépni próbálta (sikertelenül), én átcsúszni, Valery egy „This is SPARTAAA” kiáltással át gázolt rajta, Reby pedig egyszerűen kikerülte. Nagy nehezen odaértünk a sulihoz ahol már hatalmas tömeg sorakozott az udvaron. Amikor bekanyarodott a kapun egy nagy busz, mindenki nagyon izgatott lett. Mivel későn jöttünk, ezért a végén kaptuk csak meg a diákokat.
- Diana, Rebecca, Valery, Anabelle, bemutatom  nektek a diákjaitokat. Anabelle, ő itt Harold. – mondta az ofő.
- Szia. – mondtam vigyorogva majd kezet nyújtottam.
- Hali. – köszönt egy valami elbűvölő mosollyal egybekötve. Hirtelen egy furcsa gondolat futott át az agyamon. Ez a srác, teljes hasonmása volt Harry Styles-nak. Lehet hogy…nem az nem lehet.
 - Te, teljesen úgy néz ki mint Harry nem? – súgtam oda a mellettem álló Reby fülébe.
- Biztos nem, ne hülyéskedj. – mondta, majd visszafordult a cserediákjához. Jézusom. Ő meg totál Louis. És Cathrine társa…Liam. És ott van Zayn és Niall is. ÚRISTEN. De miért jöttek álneveken? Biztos nem véletlen. Nem kéne őket felfedni. Bár elég fura, hogy senki nem támadta le őket. Ennyit számít egy másik név és egy napszemüveg? Durva. A lényeg, hogy totál be voltam parázva, hogy egy teljes hónapig Harry Styles nálunk fog lakni. A lányok elmentek városnézésre a diákokkal, de mi Harryvel inkább hazamentünk.
- Harold, nagyon hasonlítasz valakire. – mondtam.
- Kire? – kérdezte, miközben egy elvarázsoló félmosolyt küldött felém.
- Harry Styles-ra. Tudod, a One Direction-ből. Én és a barátnőim vagyunk a legnagyobb rajongóik és bárhol felismerném őket. – utaltam ezzel arra, hogy rájöttem.
- Sokszor mondták már, hogy hasonlítok rá. – mondta.
- Anyu megjöttünk! – kiáltottam el magam, amikor beléptünk az ajtón.
- Sziasztok. – jött ki anya a konyhából.
- Jó napot. – köszönt Harry is.
 - Gyere megmutatom a szobát. – mondtam, majd elindultunk az emeletre. – Ez lenne. – mondtam miközben kinyitottam az ajtót. Harry elkerekedett szemekkel állt a küszöbön és nem úgy nézett ki, mint aki beljebb akarna menni. Pár pillanat múlva rájöttem mit néz ennyire. A falakat és a szekrényemet 1D-s poszterek borították, és pont az 1D-s ágyneműm volt felhúzva.
- Harold jól vagy? – kérdeztem, amikor már 5 perce csak bámulta a szobát.
- Igen persze. Jó sok posztered van. És ki a kedvenced? – kérdezte.
- Harry.
- Igen? Mi? Nem? He?
- Mi? Én csak mondtam a kedvencem nevét. – azt hitte megszólítottam, lebukott.
- Jó választás. –mondta vigyorogva.
- Ja bocsi, hogy nincs külön vendégszoba, csak ágy. De mint látod, anya intézkedett, hogy a lehető legmesszebb legyenek az ágyak. – mondtam. Mire elmosolyodott. Folyton mosolyog. – A szekrényem felső 3 polcát pedig kiürítettem neked.
- Köszi.
A nap további részében nem volt semmi érdekes, csak odaadtam Harry-nek a fürdőszoba
beosztást, amit apa kreált, és segítettem kipakolni. Másnap elmentük korizni.
- Harry te tudsz korizni? – kérdeztem.
- Nem igazán.
- Akkor megtanítalak, gyere menjünk. – húztam be a jégre. Igazából úgy képzeltem el, mint egy romantikus filmben. Majd kézen fogva vezetem, belém szeret és megcsókol. Hát nem így történt. Rohadtul nem. Addig minden stimmel, hogy kézen fogva vezetem, de Harry tényleg nagyon béna. Egy fél pillanat se kellett hozzá, elveszítette az egyensúlyát és rám esett.
- Jaj, bocsi. Gyere. Nagyon fáj? – kérdezte miközben felsegített.
- Aú, eléggé. – mondtam.
- Gyere, inkább menjünk haza. – mondta, amikor látta, hogy nem tudok ráállni a lábamra.
A parkolóban felhívtam apát, hogy jöjjön értünk, mert nem tudok hazamenni. Amikor megérkezett, Harry besegített a kocsiba, majd apa egyenesen a kórházba vezetett. Az orvos azt mondta, hogy 4 hét gipsz ugyanis eltörött, ami azt jelenti, hogy a program alatt végig gipszbe leszek. Fantasztikus. Megkaptam a mankómat, otthon pedig felbicegtem a szobámba, ledőltem az ágyra, Harry pedig segített felpolcolni a lábam. A fájdalom csillapító eléggé kiütött, úgy hogy már alig hallottam amit Harry mond.
- Nagyon sajnálom Belle.
- Nem haragszom. – mondtam, majd még éreztem egy aprócska puszit a homlokomon és álomba merültem.

2014. július 17., csütörtök

1. rész

Sziasztok, meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást
-A.


- Uhh,Cath hallottál a cserediák programról?-futottam oda barátnőmhöz egy papírt lobogtatva a kezembe.
- Még nem, de ez tök jó, legalább lesz esélyem megtalálni a lelkitársam.
- Hát te hülye vagy!- mondtam -Nah tehát ha jól tudom jön öt angol srác meg pár lá..-próbáltam befejezni a mondanivalómat, de nem jött össze.
- De most gondolj bele -szakított félbe idióta ötletével- Meglát, meglátom, belém szeret, vesz nekem egy Audit és egy elköltözünk New York-ba.
Válaszra nyitottam a szám,de jobbnak láttam ha nem mondok semmit. Abban a pillanatban becsöngettek. Bevonultunk a terembe, illetve próbáltunk, mert mindenki egyszerre akart bemenni az ajtón, és a végén úgy néztünk ki mintha "kicsi a rakást" játszottunk volna. Köbö tíz perc múlva sikerült leülnünk a helyünkre és elkezdődött az osztályfőnöki óra.
- Gyerekek! - kezdte Mr.Thompson.
- Tanár úr legyen szíves ne gyerekekezzen le minket már 17 évesek vagyunk- kiabált be Chris.
- Rendben. Hmm …Akkor kezdjük előröl. Tehát. Hölgyeim, és Uraim,  és persze Chris.Ezen az egész osztály jót röhögött, de  Chrisnek nem tetszett a poén. 
- Inkább maradjunk a gyerekeknél!
- Gondoltam.- mosolygott Mr.Thompson- térjünk a lényegre. 
- Aki akar fogadni egy diákot az legyen szíves hazavinni egy ilyen kitöltendő lapot  és írassa alá a szüleivel. Ha beleegyeznek akkor kiosztjuk mindenkihez a diákokat.
 - Kiosztják? - kérdezte hangosan Bonnie. - én azt hittem választhatunk. Ez így már annyira nem is buli. - szomorodott el.
 -Jajj most mi bajod lesz tőle? Legalább több energiát kell belefektess, hogy eltűrd. De van még egy lehetőség:  az, hogy nem veszel részt rajta! - osztotta ki nem valami kedvesen Daisy.
-Figyuka ha nem tetszik az embi adsz neki egy kartondobozt, és kirakod a kertbe ott biztos nem fog zavarni! - vajon kitől volt ez az okos megnyilvánulás?! Hát persze hogy Cath-től.
-Húú ma csupa értelmes dolgot tudsz mondani!-röhögtem el magam Cath mellett.
-Miss Parker…lenne szíves beavatni minket a nevetés tárgyába?-szólt rám komolyságot színlelve Mr.Thompson.
-Mr…. Nekem biztos hogy megengedik. Nem osztana ki nekem most egy diákot, mielőtt elkapkodják a jókat?-szólt közbe Lauran. 
-Neked olyan jó hogy megengedik, szerintem nekem nem fogják.-szomorkodott Valery.
-Belle, szerinted neked megengedik?-hallottam a kérdést a hátam mögül. Hátranéztem és nagyon meglepődtem, mert máskor Rebecca szokott mögöttem ülni, de most Diana volt ott.
-Hát remélem mert nagyon kíváncsi vagyok!-mondtam.
-Rendben, Lauran akkor neked most kiosztom a diákot. Na nézzük…-mélyedt bele a nagy  papírkupacába Mr.Thompson.-Meg is van, nálatok lesz Kimberly Jhonson..
-Kimberly, ez szép név, tetszik majd Kimnek fogom hívni!
-Én is megkaphatnám a társamat?-kérdezte Diana.
-Persze ,örülök hogy ennyire izgatottak vagytok. Na akkor….-és újra bújni kezdte a papírjait.-Hmm… Buffy Wood… remélem jól meglesztek. A harmadik lányka lemondta az utat mert beteg lett.-mondta Mr.Thompson.
-Peches!-gondoltam magamba.
-Tanár úr, akkor mi nem lány diákot kapunk?-kérdezte Cathrine.
-Húha tényleg! Akkor most mi legyen?!-tette fel a kérdést, bár szerintem inkább saját magának mintsem nekünk.
-Nekem jó lesz egy fiú is!-kiabáltam
-Kac-Kac bepasiznál mi, hehehehe!-nevetett „gonoszan” John.
-Hát mivel nincs más választás akkor ti kaphattok fiú tanulót, DE csak is külön szobában alhattok!-adta be a derekát a tanár úr.
-Hoppá koppanás!!
-Húúúúú!-és ezekhez hasonló értelmes kifejezéseket kaptam a fiúktól.
-Nem baj, legalább fiú!-mondtam vigyorogva, mert egy kicsit elpirultam.
-Na, mindenkinek jó hétvégét és kifelé vegyetek egy kitöltendő lapot!-búcsúzott Mr. Thompson .-  Anabelle még maradj egy kicsit!-tartott vissza a tanár úr péntek utolsó óra után.
-Kivételesen választhatsz, gyere itt van a névlista.-mutatta nekünk a papírját.
Öt fiú név volt a papíron: Leo Frewen, Zack Collin, Nick Morgan, Harold West, Lewis Haydock.
 – Nekem a Harold név nagyon tetszik én őt választom!-döntöttem.
Közben megláttam Rebeccát az ajtóban.
-Reby te nem szeretnél részt venni a programban?-kérdeztem mert láttam a szemén hogy őt is érdekli.
-Háát, rendben legyen.-mosolygott rám, aztán odalépett az asztalhoz.-Én Lewis-t választom.-mondta vigyorogva.
Mr. Thompson felírta nekünk a nevüket és azt mondta, hogy vasárnap délután jöjjünk be a suliba mert addigra már itt lesznek. Elindultunk haza. A busz tömve volt úgy hogy Cath-el úgy össze voltunk nyomva, hogy alig kaptunk levegőt. Amikor leszálltunk jól esett a friss levegő, bár nagyon hideg volt de a sálunkba burkolózva jó volt sétálni. Mivel Cath a szomszédunkba lakik nem kellett hamar elbúcsúznunk. Megbeszéltük, hogy otthon előadjuk a szüleinknek, hogy mi a helyzet de előbb valami jó jegyet kéne mondani, ami úgy ahogy sikerült is.
Amikor otthon beléptem a házba elkiáltottam magam. –Sziasztok, megjöttem!-de nem kaptam választ.
Úgy döntöttem mivel egyedül vagyok, és édesség hiányom van, sütök muffint. Nem akartam egyedül megenni de Cath-hez nem mehettem át, mert most beszélt a szüleivel. Így hát, elindultam két tálca sütivel Dianaékhoz. Becsöngettem de senki nem nyitott ajtót, úgy hogy beengedtem magam. Diana a szobájában nagy öleléssel fogadott.
-Szia, hát te?-kérdezte.
-Hoztam sütit.
-De jó! Milyet?- nézett a csomagolópapír alá.
-Banános csokis muffint.- mondtam. Kiakartunk ülni a kertbe de kutyahideg volt, úgy hogy inkább a nappaliban a kandalló előtt táboroztunk le. Süti evés közben nagyon jót beszélgettünk.
-Hallod a cserediák program belelóg a karácsonyba. – mondta Diana.
-Tényleg. Akkor jól meg kéne ismerni, hogy tudjunk mit venni nekik. Éppen arra tértünk ki, hogy mit kérünk karácsonyra amikor megszólalt a Live While We’re Young, vagyis a telefonom. Cath hívott, hogy neki megengedték a cserediákot.
-Mennem kell bocsi, viszek sütit Cath-nek is. – álltam fel a kanapéról. Felhúztam a kabátomat, a nyakam köré tekertem, puha bolyhos sálam aztán kiléptem az ajtón. Az a pár perc ami alatt átértem barátnőmhöz, egy örökké valóságnak tűnt, ugyanis az utak teljesen lefagytak. Olyan volt, mint egy hatalmas koripálya. Pont amikor kopogni akartam, az ajtó kinyílt a szemem előtt. Cath állt előttem, biztos látott az ablakból.
-Gyere be, még a végén odafagysz.
-Köszi, tényleg nagyon hideg van.
-Kérsz egy meleg teát? Erdeigyümölcsöset ugye? Szólok anyának, hogy csináljon.- mondta és már el is tűnt. A meleg teám szürcsölgetése közben kezdtünk el beszélgetni. Szóba kerültek a fiúk, a suli és persze a cserediák program.
-Lassan elindulok, mert még anya előtt haza kell érnem, remélem ízlett a süti.
-Igen köszi, és hívj, ha megbeszéltétek a szüleiddel. – mondta Cath. Lesétáltam az emeletről, majd kiléptem az ajtón. Nagy nehezen hazacsúszkáltam. Még időben hazaértem, nem volt otthon senki. Leültem a tévé elé, de fel is pattantam, mert megint énekelni kezdtek a telefonomba szorult srácok.J Anya hívott. Azt mondta később jön a közlekedési viszonyok miatt. Visszavetettem magam a kanapéra, de amikor felcsendült a One Direction-től a One Thing, azonnal táncolni és énekelni kezdtem a nappaliban. Amikor vége lett csalódottam feküdtem vissza. Elég fáradt voltam, úgy hogy elbóbiskoltam. Anya autójának a hangjára riadtam fel. Gyorsan átgondoltam, hogyan kéne tálalni a dolgokat aztán kimentem segíteni behozni a szatyrokat a kocsiból.
-Szia kicsim.- ölelt meg. Máskor szóltam volna ha kicsimnek hív, mert nem szeretem, de most szó nélkül hagytam, ugyanis fontos kérésem volt.
-Szia. - pusziltam meg. - Képzeld kaptam ma egy ötöst.
-Gratulálok.
-Ééés lenne egy aprócska kérésem . – néztem rá bociszemekkel.
-Halljam.
-Az iskola cserediák programot szervezett, és úgy gondoltam, hogy ez tanulási és ismerkedési szempontból is remek lenne. Ezért jelentkeztem rá.
-Hát nem örülök neki. Nem szeretném hogy egy idegen mászkáljon a házunkban. Még meggondolom. – mosolygott, majd átment a konyhába.
-Anya kérlek! Cath anyja is megengedte, meg az osztályból szinte mindenkinek.
-Drágám fáradt vagyok, egész álló nap hülye ügyfelek vettek körbe. Ígérem holnapra átgondolom.
- Köszönöm. – mondtam majd felmentem a szobámba. Bepötyögtem pár számot a telefonomba majd tárcsáztam Cath-et.
-Szia, megengedték? – kérdezte
-Azt mondta, hogy holnapra átgondolja.
-Akkor még semmi sincs veszve. – mondta. – De most mennem kell, szius, jóéjt.

-Neked is. – Ezzel letettem a telefont. Elmentem lezuhanyozni, majd felhúztam egy bő 1D-s pólót és lefeküdtem.