Jó olvasást!
-A.
A madarak
csicsergésére kelni fantasztikus. Semmi rohanás, semmi ébresztő. Csak a lágyan
simogató napsütés és a szombat délelőtti hangulat. Már a lépcsőn éreztem anya
világhírű palacsintájának illatát.
-Jó
reggelt. – köszöntött két palacsintadobálás közben.
-Szia. –
mondtam miközben a tányéromra pakoltam két lekvárosat. Leültem, majd
anya elém tolt egy bögre kakaót.
-Az este
átgondoltam a dolgokat. – kezdte – Tényleg jó programnak hangzik, de arra
kérlek, hogy ne csináljatok semmi olyat amit később megbánnál. Tehát okosan
viselkedni és akkor megengedem, de meg kell ígérned.
-Köszönöm
köszönöm köszönöm, - ugrottam anya nyakába, majd azonnal felrohantam a szobámba
és tárcsáztam legjobb barátnőmet.
-Dia
képzeld megengedték! – kiabáltam amikor hallottam, hogy felvette.
-Képzeld
nekem is, ááááá! – mondta, mire mindketten ugrálni kezdtünk.
- Na de
leteszlek, mert még felhívom Valery-t is. – mondtam, majd kinyomtam a telefont.
És tárcsáztam a következőt.
-Igeeeeeen!
– vette fel Val, mire én is bele sikítottam a vonalba.
-Amúgy
mikor kell leadni a papírokat? – kérdezte.
-Holnap délután.
-Megyünk
együtt?
-Alap. –
mondtam, majd elköszöntünk és ledőltem az ágyamra olvasni. Egész nap olvastam
és sorozatot néztem. Másnap reggel már nagyon be voltam zsongva. Elvittem a
kutyámat, Suzy-t sétálni. Megebédeltem, összeraktam a papírokat amiket el kellett
vinni, majd tárcsáztam Val-t, hogy hamarosan ott vagyok a házuknál és
indulhatunk.
-Na készen
vagy? – kérdeztem, amikor odaértem.
-Neked is
szia. – mondta miközben össze-vissza forgolódott. Val komolyan nem tudom mit
keresett, de megfogott egy virágot, kiemelte a cserépből, és benézett alá.
-Te. –
mutattam rá. – komolyan megnéztél valamit a virág alatt? Na jó hagyjuk.
-Diaaaa! –
kiáltott fel amikor a hátam mögé nézett, ahol éppen barátnőnk, Diana lépett be
a kapun.
-Jössz
velünk cserediákot szerezni? – kérdezte Valery, Diától.
-Mintha
kajáról beszélne. – nézett rám Dia mire egyetértően bólintottam. Körülbelül 10
perc múlva kiderült, hogy Val a kulcsát kereste.
- Menjünk
már! Elfognunk késni. – siettettem a csapatunkat. A suliba mi voltunk az
utolsók, legalábbis azt hittük. De amikor mentünk ki, Daisy és Cathrine lépett
be a kapun.
-
Sziasztok, ha a lapot akarjátok leadni, siessetek, mert Mr. Thompson már
készült hazamenni. – mondta Dia.
- Ja és
holnap délelőtt kell bejönni a suliba. Akkor érkeznek a diákok. – tettem hozzá.
- Rendben
köszi. – mosolygott Cath, majd elindultak. Hazafelé menet majd meg fagytunk.
Floridában nem szokott ilyen hideg lenni, és még hó is, meg jég…kész fantasy
film.
- Amikor
hazaértem átnéztem még pár lapot, hogy milyen programra lehet menni a
cserediákkal, de egyik sem fogott meg igazán. Este olvastam egy kicsit, majd
elmentem aludni.
*Your hand fits in mine
like it's made just for me * - hallottam meg reggel, majd kinyomtam az ébresztőt. Amikor
teljesen útra kész voltam, átbotorkáltam Diához, bevártuk Reby-t és
Valery-t a buszmegállóba. A sulihoz elég hosszú út vezet, és a busz nem
közlekedett az útviszonyok miatt, ezért csak a lábunkra hagyatkozhattunk.
Amikor már majdnem odaértünk a sulihoz egy hatalmas hókupac torlaszolta el az
utunkat. Dia átlépni próbálta (sikertelenül), én átcsúszni, Valery egy „This is
SPARTAAA” kiáltással át gázolt rajta, Reby pedig egyszerűen kikerülte. Nagy
nehezen odaértünk a sulihoz ahol már hatalmas tömeg sorakozott az udvaron.
Amikor bekanyarodott a kapun egy nagy busz, mindenki nagyon izgatott lett.
Mivel későn jöttünk, ezért a végén kaptuk csak meg a diákokat.
- Diana, Rebecca, Valery, Anabelle,
bemutatom nektek a diákjaitokat. Anabelle, ő itt Harold. – mondta az
ofő.
- Szia. – mondtam vigyorogva majd kezet
nyújtottam.
- Hali. – köszönt egy valami elbűvölő
mosollyal egybekötve. Hirtelen egy furcsa gondolat futott át az agyamon. Ez a srác,
teljes hasonmása volt Harry Styles-nak. Lehet hogy…nem az nem lehet.
- Te, teljesen úgy néz ki mint Harry nem? –
súgtam oda a mellettem álló Reby fülébe.
- Biztos nem, ne hülyéskedj. – mondta,
majd visszafordult a cserediákjához. Jézusom. Ő meg totál Louis. És Cathrine
társa…Liam. És ott van Zayn és Niall is. ÚRISTEN. De miért jöttek álneveken?
Biztos nem véletlen. Nem kéne őket felfedni. Bár elég fura, hogy senki nem
támadta le őket. Ennyit számít egy másik név és egy napszemüveg? Durva. A
lényeg, hogy totál be voltam parázva, hogy egy teljes hónapig Harry Styles
nálunk fog lakni. A lányok elmentek városnézésre a diákokkal, de mi Harryvel
inkább hazamentünk.
- Harold, nagyon hasonlítasz valakire. –
mondtam.
- Kire? – kérdezte, miközben egy
elvarázsoló félmosolyt küldött felém.
- Harry Styles-ra. Tudod, a One
Direction-ből. Én és a barátnőim vagyunk a legnagyobb rajongóik és bárhol
felismerném őket. – utaltam ezzel arra, hogy rájöttem.
- Sokszor mondták már, hogy hasonlítok
rá. – mondta.
- Anyu megjöttünk! – kiáltottam el
magam, amikor beléptünk az ajtón.
- Sziasztok. – jött ki anya a konyhából.
- Jó napot. – köszönt Harry is.
-
Gyere megmutatom a szobát. – mondtam, majd elindultunk az emeletre. – Ez lenne.
– mondtam miközben kinyitottam az ajtót. Harry elkerekedett szemekkel állt a
küszöbön és nem úgy nézett ki, mint aki beljebb akarna menni. Pár pillanat
múlva rájöttem mit néz ennyire. A falakat és a szekrényemet 1D-s poszterek borították,
és pont az 1D-s ágyneműm volt felhúzva.
- Harold jól vagy? – kérdeztem, amikor
már 5 perce csak bámulta a szobát.
- Igen persze. Jó sok posztered van. És
ki a kedvenced? – kérdezte.
- Harry.
- Igen? Mi? Nem? He?
- Mi? Én csak mondtam a kedvencem
nevét. – azt hitte megszólítottam, lebukott.
- Jó választás. –mondta vigyorogva.
- Ja bocsi, hogy nincs külön
vendégszoba, csak ágy. De mint látod, anya intézkedett, hogy a lehető
legmesszebb legyenek az ágyak. – mondtam. Mire elmosolyodott. Folyton mosolyog.
– A szekrényem felső 3 polcát pedig kiürítettem neked.
- Köszi.
A nap további részében nem volt semmi
érdekes, csak odaadtam Harry-nek a fürdőszoba
beosztást, amit apa kreált, és
segítettem kipakolni. Másnap elmentük korizni.
- Harry te tudsz korizni? – kérdeztem.
- Nem igazán.
- Akkor megtanítalak, gyere menjünk. –
húztam be a jégre. Igazából úgy képzeltem el, mint egy romantikus filmben. Majd
kézen fogva vezetem, belém szeret és megcsókol. Hát nem így történt. Rohadtul
nem. Addig minden stimmel, hogy kézen fogva vezetem, de Harry tényleg nagyon
béna. Egy fél pillanat se kellett hozzá, elveszítette az egyensúlyát és rám
esett.
-
Jaj, bocsi. Gyere. Nagyon fáj? – kérdezte miközben felsegített.
-
Aú, eléggé. – mondtam.
-
Gyere, inkább menjünk haza. – mondta, amikor látta, hogy nem tudok ráállni a
lábamra.
A
parkolóban felhívtam apát, hogy jöjjön értünk, mert nem tudok hazamenni. Amikor
megérkezett, Harry besegített a kocsiba, majd apa egyenesen a kórházba
vezetett. Az orvos azt mondta, hogy 4 hét gipsz ugyanis eltörött, ami azt
jelenti, hogy a program alatt végig gipszbe leszek. Fantasztikus. Megkaptam a
mankómat, otthon pedig felbicegtem a szobámba, ledőltem az ágyra, Harry pedig
segített felpolcolni a lábam. A fájdalom csillapító eléggé kiütött, úgy hogy
már alig hallottam amit Harry mond.
-
Nagyon sajnálom Belle.
- Nem haragszom. – mondtam, majd még éreztem egy aprócska puszit a
homlokomon és álomba merültem.